Gyémánt és drágakő felvásárlás budapesten

A gyémánt keménysége:

A gyémánt neve a görög ‘adamas’ szóból ered, jelentése legyőzhetetlen. A gyémánt az egyik legkeményebb természetben előforduló anyag ezen a bolygón. A Mohs-féle keménységi skálán a legmagasabb 10. fokot éri el. A 9-es keménységi osztályba olyan drágakövek tartoznak, mint például a a rubin és a zafír. Habár csak egyetlen fok a különbség, a gyémánt 140-szer keményebb mint a zafír. Az egyedülálló keménysége jó segítséget nyújthat a gyémánt felvásárlás során.

Törés és hasadás

A gyémánt törése kagylós. A gyémánt keménysége miatt összetörhetetlen, de bizonyos irányokban már elég gyenge kalapácsütésre is darabokra hullik. Ez azért következik be, mert az oktaéder sima és fényes lapjai könnyen elválnak egymástól, azaz a gyémánt kitűnően hasad az oktaéder lapjai szerint. Ez a tulajdonság nagyon fontos a kövek csiszolásakor. Az ilyen tökéletes hasadás azonban csak a tökéletes felépítésű kristályokban van meg. A két vagy több kristályból összenőtt gyémánt egy irányban nem hasítható szét. Előfordul még egy kevésbé jó hasadás is, a rombdodekaéder lapjai szerint és egy még gyengébb, a kocka lapjai szerint. A törés és a hasadás vagy annak a hiánya jó segítséget nyújthat a gyémánt felvásárlás során.

Sűrűség

A gyémánt sűrűsége kis eltéréssel középértékben 3,52 g/cm³. Az észlelhető kisebb eltérések a különböző zárványok mennyisége és minősége miatt alakulhat ki. Általában véve az ausztráliai gyémántok valamivel nehezebbek, mint a többiek, ezeknek sűrűsége 3,57-3,66 g/cm³. A sűrűség mérése sok segítséget nyújt gyémánt felvásárlás közben abban, hogy a gyémánt imitációkat vagy utánzatokat kiszűrhessük.

Zárványok

A gyémántban levő zárványok legtöbbnyire ásványok, de előfordulnak folyadék- és gázzárványok is. A zárványok a gyémánt értékét nagy mértékben csökkentik, mert a kő tisztaságát és átlátszóságát zavarják. A gyémánt felvásárlás során sok esetben azonban a zárványok segítenek eldönteni, hogy az adott kő valódi vagy utánzat.

Leggyakoribb zárványok

Az ásványzárványok közül leggyakoribb a grafit; ritkábban, de előfordulnak még a következő ásványok: ilmenit, hematit, kromit, magnetit s még ritkábban pirit, gránátok, cirkon, diopszid, kvarc, topáz, rutil, olivin, csillám, klorit. A zárványok néha egyenletesen oszlanak el az egész kristály belsejében, más esetekben az eloszlás teljesen egyenlőtlen. A zárványok a legtöbb esetben egész aprók, csak mikroszkóppal figyelhetők meg, de igen sokszor már egyszerű kézi nagyítóval és szabad szemmel is észrevehetők. Alakjuk és színük ásványfajok szerint igen változatos lehet. Néha határozott kristályalak ismerhető fel rajtuk, legtöbb esetben azonban szemcsék, pikkelyek, rostok, tűk alakjában jelennek meg, és sokszor nemcsak egyesével, hanem csoportosan is.

A gyémánt kémiai tulajdonságai

Jóllehet a szén nem tartozik a Földön leggyakrabban előforduló elemek közé, és mennyisége csupán körülbelül 0,21%-a Földet felépítő elemek összes mennyiségének, mégis fontosság tekintetében a legelső helyek egyike illeti meg. A szén az élet nélkülözhetetlen, alapvető eleme. A Föld legrejtettebb, leghozzáférhetetlenebb zugaiban folyó élet sorsa éppoly elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá a szénalkotta vegyületek természetéhez, mint a Föld leghatalmasabb, legfejlettebb lényeinek az élete.

A gyémánt kristályosodása

A gyémánt a szabályos rendszerben kristályosodik, rendszerint köröskörül szépen fejlett kristálylapok határolják. Törésmutatója igen magas, 2,40–2,46, ennek köszönheti megközelíthetetlenül élénk tüzét. A fajsúly 3,52 körül van, szemben a grafit 2,3 és a közönséges szén 2 körüli fajsúlyával, ami szintén a gyémánt igen tömött atomszerkezetére utal. Ipari szempontból is fontos tulajdonsága rendkívül nagy keménysége, amely valamennyi ásványét felülmúlja. A gyémánt ezért csak saját porával csiszolható. Színe a teljesen színtelen, víztiszta kristálytól kezdve a legkülönfélébb árnyalatokat mutatja. A szín, mely szennyezések nyomaitól származik, a gyémánt értékének kialakulására rendkívül nagy hatással van.

Mesterséges gyémántok

Mivel az ipar évente jóval nagyobb mennyiségű gyémántot igényel, mint amennyit a természetes forrásokból elő tudnak állítani, kifejlesztették az úgynevezett mesterséges gyémántokat a hiány pótlására. Az első mesterséges (vagy szintetikus) gyémántokat az 1950-es években gyártották le, napjainkban a technológia fejlődése révén lehetőség nyílt drágakő minőségű kövek előállítására is.

Gyémántimitációk szűrése

Az olyan anyagokat, amelyek gemmológiai tulajdonságai hasonlítanak a természetes és mesterséges gyémántokéhoz, utánzatoknak vagy imitációknak nevezik. Ezek közül a legismertebb a köbös cirkon, amely a kereskedelemben Matura-gyémánt vagy éretlen gyémánt név alatt is lehet forgalomban. Ásványtani jellemzőit (szín, zárványok, törések, hasadások stb.) általában mesterséges úton feljavítják. Egy másik utánzat a moissanit, ez azonban ritkábban fordul elő a kereskedelemben.

A HPHT eljárás

A mesterséges gyémántok rendszerint sárga színűek és leggyakrabban az úgynevezett High Pressure High Temperature – HPHT (nagy nyomás, magas hőmérséklet) technológiával készülnek. Elsődleges színét a nitrogénzárványoknak köszönheti. Más színű kövek is előállíthatók, például rózsaszín, bór hozzáadásával. Napjainkban a drágakőként felhasználható mesterséges gyémántok mennyisége eltörpül a természetes forrásokból nyert kövek mellett, viszont minőségük egyre kiválóbb, ezért a különbséget a természetes és mesterséges kövek között néha csak tapasztalt szakemberek vagy laboratóriumi vizsgálatok tudják megállapítani. Az a tény, hogy a drágakőként felhasznált gyémánt egyes fizikai tulajdonságai (például keménység) kevésbé relevánsak, számos olyan eljárás kialakulásához vezetett, amelyek során a kövek gemmológiai tulajdonságai feljavíthatókká váltak.

A gyémánt felvásárlás folyamata során laboratóriumunkban minden gyémántot megvizsgálunk és minden esetben kiszűrjük a mesterséges gyémántokat.